Kezdőlap » Írásaim » A Szín érzékelése

A Szín érzékelése

„A különböző tárgyak a rájuk eső fényt különböző, rájuk jellemző módon nyelik el illetve verik vissza. Az emberi látás a visszaverődő fények egyedi sajátosságát (hullámhosszát) színként érzékeli. Agyunk pedig az érzékelt színt az adott tárgy tulajdonságaként értelmezi.

A színek a fény hullámhosszával változnak. A látható fények kb. 380-760 nm hullámhossz közé esnek. Ez a teljes látható színspektrum. Ezen belül a fény hullámhosszának változásával együtt változik az észlelt szín (vörös, vöröses narancs, narancs, narancsossárga, sárga stb. az ultraibolyáig), amely tehát az idegrendszerben képződött észlelet az adott hullámhosszú fényingerre.”

szín a vizuális érzéklet azon tulajdonsága, amelynél valamely felület tulajdonságai hasonlóak az olyan észleletekhez, mint a vörös, sárga, zöld és kék, illetve ezek kombinációja.

Az észlelt szín vizuális érzéklet, amit olyan szavakkal fejezünk ki, mint sárga, narancs, barna, vörös, rózsaszín, zöld, kék, vagy bíbor, illetve olyan akromatikus érzékletek nevével, mint fehér, szürke, fekete; és olyan kifejezésekkel minősítünk, mint ragyogó, fakó, fényes, sötét, vagy ezek kombinációja.

Az észlelt szín függ a színinger spektrális tulajdonságaitól, az ingert létrehozó felület méretétől, alakjától, szerkezetétől, és környezetétől; függ az észlelő adaptációs állapotától, tapasztalataitól, és a megfigyelthez hasonló érzékletere vonatkozó emlékeitől.

Hű, hát nem izgalmas? Teljesen egyedi ki mit és hogyan lát. És akkor még az egyedi, biológiai képességekről nem is írtam. De azt legközelebb!

Olyannyira változik a szín érzékelése a környezettől, hogy a például a levegőhöz mérten 820szorossan sűrűbb vízben teljesen más lesz minden. 
 
A víz a beeső fényt fokozatosan, a színeket pedig hullámhosszuk szerint nyeli el.
A spektrum (színkép) tartományából először a nagy hullámhosszúságú színek – mint amilyen a vörös és a narancs – nyelődnek el.
Az élénkpiros színek „kifakulása” 5 méteres vízmélységtől megkezdődik, 20 méter  alatti mélységben már csak a sárga, a zöld, a kék, és a szürke különböző árnyalatai láthatjuk.

40 métertől pedig minden egységesen szürkéskékké válik. Legkevésbé az alacsony hullámhosszú színek, a kék és az ibolya nyelődnek el, ezért  válik odalent uralkodó színné a kék.

melysegben

Nagyobb mélységben nem csak a színek vesznek el, hanem a fényerő is lecsökken, nappal is a „tengeri szürkület” érvényesül.

Miért jó, hogy nem látunk le a tenger aljára?

Ha a víz is olyan átlátszó volna mint a levegő, lehet ugyan, hogy lelátnánk a 11 034 méter mély Mariana-árok fenekére, viszont valószínűleg nem lenne élet a földön. A víz jó fényelnyelő képességének köszönhető, hogy a fénnyel együtt beérkező napenergiát is elnyeli. A világtenger a beeső fénnyel felvett hőt fokozatosan kisugározza; ennek köszönhető a földi éghajlat kiegyenlítettsége, ami nélkül aligha létezhetne magasabb rendű élet a bolygónkon.

Ebben a mélységben az élőlények valódi színeit már csak mesterséges fényforrás, búvárlámpa segítségével fedezhetjük fel. Ha 20 méternél nagyobb mélységben megszigonyoznak egy halat, a kiömlő vért nem vörös, hanem zöldes színűnek fogjuk látni. /Forrás: Internet, Wikipédia, Origo/

Volt új információ számodra? Érdekesnek találtad? Oszd meg másokkal is. Nekem nincs búvár élményem, de akinek van örülök, ha megosztja Velem a tapasztalatait ebben a  témában. Köszönöm.